Érdekességek

  1. Zeneszerzők étkei, Étkek alkotói!
  2. Takács Ferenc barátunk indiai beszámolója
  3. Palkovics Gyula útinaplója
  4. Étel tájképek

Zeneszerzők étkei, Étkek alkotói!

A tisztelt olvasó bizonyára azt gondolja, hogy a zeneszerzők csak a kottafejek bűvöletében éltek, és nem fordítottak kellő figyelmet a gasztronómiai élvezetekre. Ez nem így van, mert számos kiváló alkotó nagy hódolója volt az érzékek ilyen irányú kielégítésének.
Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy úgy kétszáz évvel ezelőtt milyen falatok kerültek a bécsi előkelőségek asztalára, csak Joseph Haydn (1732-1809) levelét kell elolvasnunk. Haydn, akinek édesanyja mellesleg grófi szakácsnő volt, bizonyára nagyon szerethette a gyomrát. Erről tanúskodik az 1790. február 9-én Anna Maria Genzingernek, egy híres bécsi nőgyógyász hitvesének írott levele is. Ezt akkor vetette papírra, amikor bécsi látogatása után visszatért Magyarországra, ahol is az Eszterházy család szolgálatában állt: "... három nap alatt 20 fontot adtam le, mert a finom bécsi falatok már útközben elfogytak. Óh jaj, gondoltam magamban, amikor kvártélyomban finom marhasült helyett egy 40 éves tehén húsát tették elém, a felejthetetlen gombóccal feltálalt ragu helyett rágós rostonsültet kaptam, az oly különleges narancs helyett fűízű salátát, a friss péksütemények helyett száraz almás lepényt, mogyorót és ehhez hasonlókat. Igen, igen, gondoltam magamban, bárcsak itt lehetne most mindaz, amit Bécsben nem tudtam elfogyasztani! Itt Eszterházán senki sem kérdezi meg tőlem, hogy a csokoládét tejjel kérem-e, vagy anélkül, a kávét feketén parancsolom-e vagy tejszínhabbal? Vaníliával vagy ananásszal kéri-e fagylaltot kedves Haydn? Bárcsak lenne itt most egy jó darab parmezán sajt."
A fagylaltot a bonni komponista, Ludwig von Beethoven (1770-1827) is nagyon szerette. Mindkét házi orvosának, dr. Wawruck-nak és dr. Malfatti-nak a feljegyzéseiből tudjuk, hogy naponta bekanalazott egy nagy adag puncsfagylaltot.
Michael Haydn (1737-1806), Joseph Haydn fivére templomi szerzőként működött Salzburgban. Kedvenc étele a libasült volt. A mi Kálmán Imrénk (1882-1953) ugyancsak szívesen fogyasztotta ezt az ételt. Magyar szakácsnője gyakran tálalt fel neki bécsi sült csirkét is, amelyről köztudomású, hogy Mozart is igen kedvelte. Kálmán Imre egy ízben vendégeit kísérte ki a pályaudvarra, s ott váratlanul újabb sült csirkével lepte meg őket, mondván: az asztalánál nem ehettek belőle eleget... Kálmán Imre szerette a túrós rétest, a Napóleonszeletet és a csokoládés őzgerincet. Utazásai alkalmával, mindig volt a csomagjában egy rúd magyar téliszalámi is. Ő is tudta mi kell a hosszú útra a túléléshez!
Liszt Ferenc (1811-1886) ugyancsak grillezett csirkét fogyasztott 1882 júniusában a bécsi udvari tanácsos, dr. Gille kerti ünnepségén. Liszt Ferenc tanítványa, Karl von Lachmund a naplójában a következőket jegyezte fel 1882. szeptember 9-én a zeneszerző tiszteletére az Erbprinz Szállóban adott ebédről: "A fogások sorrendjét a mester ízlése szerint állították össze. Leves nem volt, mert Liszt csak ritkán fogyasztott ilyent. Az első fogás, az általa oly kedvelt tojás orosz módra volt, ezután következett a báránygerinc rizzsel. Majd háromféle húsétel különböző zöldségekkel került az asztalra. Természetesen sok jó bort és pezsgőt is fogyasztottunk."
Liszt Ferencnek egyébként saját szakácsnője volt harminc éven keresztül, aki kiválóan értett az édességek elkészítéséhez.
Az osztrák zeneszerző, Hugo Wolf (1860-1903) azokból a kolbászt és kuglófot tartalmazó csomagokból élt, amelyeket édesanyja küldött utána Bécsbe! Amikor Robert Stolz (1880-1975), a híres operettkomponista első állását a Dráva melletti Marburgban megkapta, első fizetése egy koszorú májas hurka volt. Bizonyára nagy élvezettel fogyasztotta el a fizetségnek eme rendkívül nemes és találékony formáját. Térjünk vissza még egy kicsit Mozart-ra. Ennek oka az, hogy mesterünk nem csak a sült csirkét szerette nagyon, hanem a disznóhúsoknak is nagy hódolója volt. Felesége különösen a pácolt ínyencségeket készítette fenségesen. Ennyi finomságot le is kellet öblíteni. A fehér borokat szerette nagyon, különösen a rizlinget részesítette előnyben. A rizlingnek köszönhetően egy bécsi kocsmában ismerkedett meg a zeneirodalom talán legnagyobb librettistájával Lorenzo da Ponte-val, aki szintén leborult a gasztronómia oltára előtt. Az alkoholt, ha már megemlítettük, mindenképpen szóba kell hoznunk az orosz zene máig legnagyobb alakját Muszorgszkij-t (1839-1881) akinél sajnos csak a vodka játszott vezető szerepet. Ez döntő mértékben befolyásolta korai halálát.


Vissza az oldal tetejére

Takács Ferenc barátunk indiai beszámolója

Indiában töltöttem összesen egy hónapot, az ottani tapasztalataimat írom le. Ebben az összefoglalóban a saját megfigyeléseimet mutatom be, bár természetfilmeket sugárzó tévécsatornákon én is láttam útifilmeket, amelyekben az elmondottak nem teljesen egyeztek az enyémmel. Elképzelhető, hogy nem minden indiai szokást tudtam megfigyelni, de a kint tartózkodásom oka munkával kapcsolatos volt és nem turisztikai.
Bangalore-ban voltam, ez a város Dél-Indiában található. Körülbelül 6-7 millióan lakják, bár ezt egy helyi sem tudta megmondani pontosan. Ez a térség nagyon fejlődik, sok multicégnek van leányvállalata ebben a városban. Ottani Szilícium-völgyként is említik. Ez teljesen európainak (amerikainak) mondható város, persze a jellegzetes indiai (ázsiai) vonásokkal. (szemét, kosz az utcán, káosz a közlekedésben, szegénység, de a pazar gazdagság ellentéte)
Az északi és déli rész között nagy a gazdasági, kulturális különbség. Az északi rész sokkal elmaradottabb gazdaságilag, bár szerintem a kultúrája még jobban őrzi a hagyományos indiai kultúrát. A déli rész gazdaságilag sokkal erősebb, de a sok külföldi (főleg európai, amerikai) cég miatt már elveszti a régi arcát. Ez a kettősség az ételeikre is jellemző. Én csak a déli szokásokról tudok beszámolni.
A levesekből gyenge a választék, úgy tapasztaltam, hogy a szószok ezeket helyettesítik.
Rizsből és tésztából készül a legtöbb étel. Az alapfelállás, hogy a rizs mellé halat vagy csirkét, esetleg rákot lehet enni. A sertés- és marhahúst nem eszik, pontosabban én nem tudtam ilyet enni. A húsokat grillezik vagy párolják?, és mellé különféle szószokat, mártásokat ehetünk. Sokszor bevonják a húst száraz mártással, de a panírozás nem olyan, mint nálunk. Itt jegyezném meg, hogy a vegetáriánus étkezés rendkívül elterjedt.
A tésztákat főzik vagy párolják, de nagyon ízletesek és finom fűszerezettségűek. A csípős ételek iránti szeretetükre jellemző, hogy többször előételnek cikkekre vágott hagymát szolgáltak fel. A kenyérféle termékeik is vannak. Olyan a formájuk, mint egy lepény, vagy kenyér esetleg palacsinta, (chapati, dosa, nan, ami a mi kenyerünkre hasonlít), bár mindig tudtak meglepetést okozni az ételnevekkel, emiatt néha nem tudtam eldönteni, hogy pontosan mit eszek. A süteményekről, desszertekről nem tudok sokat mondani, a kínálat nagyon szegényes volt.
Az indiaiak szeretik a nagyon-nagyon csípős ételeket. Ez sokszor probléma is volt az ételválasztásnál, mert az éttermekben a nem fűszerezett ételekből kicsi volt a kínálat. A nagyon-nagyon csípős kifejezést illik szó szerint venni, bizonyos csípősség után számomra ehetetlen volt az étel. De volt olyan erős fűszer, amelyiket még az indiaik közül is csak az edzettebbek eszik. Ezt kipróbáltam volna én is, de inkább lebeszéltek az elfogyasztásától. Persze hozzászokott a gyomrom, annyira, hogy az itthoni csípős ételeket már simán leküzdöttem. Az indiaiak a csupasz kezüket, csak a jobb kezüket használják étkezéshez, az evőeszközöket csak ritkán és főleg az európai (amerikai) stílusú éttermekben használják. Ez a szokás néha okozott problémát, mert a rizst is kézzel eszik (evőeszköz nélkül).
Hasonlóan az itthoni állapotokhoz, kint is sokféle színvonalú éttermet találhatunk. Az utcai büfé jellegűtől a legpuccosabb helyekig. A nagy multik közül van McDonald's, KFC, Pizza Hut, Domino Pizza is.
Összefoglalásként elmondhatom, hogy érdekes volt megismerni ezeket az étkeket, de már nagyon hiányzott egy sertéspörkölt galuskával és savanyúsággal.


Vissza az oldal tetejére

Részlet Palkovics Gyula útinaplójából:

"[...] Szombat: egy lakomára vagyok hivatalos. Karcsinak köszönhetően néhány perc alatt Magyarkúton vagyunk, ahol Gábor Főlovagnak is adok egy CD-t, én pedig átveszem a Teleasztal Lovagjai Gasztronómiai Társaság (http://www2.freeweb.hu/teleasztallovagjai/) 50-es sorszámú tagsági igazolványát, melyet még 2004 júniusában állítottak ki. Jelenleg 105 tagja van a lovagi(as) társaságnak: férfiak, nők, gyerekek vegyesen. Erdőközeli környezetben (www.kocsmaapipashoz.hu), jó hangulatban fogyasztjuk el a menüsort. Új ismerősök tekintetében, a mellettem ülő bájos hölgyön kívül egy pilótát írok fel emlékezetembe: Tibor nálunk szeretne repülőt venni, s üzleti útja során én lennék majd a tolmács (sok sikert nekünk). [...]"

A «“Castellanus”, illetve a “Felvidéki kalauz” magyarországi útja» c. naplót teljes terjedelmében “Castellanus”, illetve a “Felvidéki kalauz” magyarországi útja innen lehet letölteni.
A napló PDF formátumú, megjelenítéséhez Adobe Acrobat Reader szükséges. A szoftver letölthető az alábbi helyről:
Get Adobe Acrobat Reader

Vissza az oldal tetejére

Étel tájképek

Forrás: www.carlwarner.com
Étel tájképek Étel tájképek Étel tájképek Étel tájképek
Étel tájképek Étel tájképek Étel tájképek Étel tájképek
Étel tájképek Étel tájképek Étel tájképek Étel tájképek
Étel tájképek Étel tájképek Étel tájképek Étel tájképek

Vissza az oldal tetejére